Van megoldás!
Tegnapelőtt böngészni kezdtem a netet, hátha találok egy olyan bejegyzést, ami nem azt tanácsolja, hogy lépj tovább, hanem hogyan tudsz dolgozni a kapcsolatotokon. Ez totálisan feltöltött és kidolgoztam a még részletesebb hadi tervet. De még ugye nincs vége a mi kálváriánknak. 2016-nál hagytam abba.
2017
Ez az év a lehetőségek éve volt. Bálint elkezdett dolgozni a suli mellett és elkezdte építeni a karrierjét az én tanácsomra. Örülök, hogy meglépte akkor ezt, mert feledtette vele a mérkőzések hiányát. Mondta is nekem, hogy ha ez elkezdődik, akkor meg kell változnom. Mert eddig azt csináltam, hogy ha külföldön volt, a 3. nap után már minden nap össze vesztünk, mert rohadtul hiányzott. Tudom, gyerekes, ezen változtatnom kellett. Leültük, megbeszéltük, megígértem. Mondta, hogy nagyon keveset fogunk találkozni, így elfogadóbbnak kell lennem és értékelni azt a kis időt, amíg tudunk találkozni. Ha ezt nem vállalom, akkor most hagyjuk abba. Én mondtam, hogy vállalom, mert nem akartam elveszíteni. Akkor tudtam, hogy nem akarok mást és kitartok mellette. Sajnos ebben a műfajban van, hogy 3 hónapra is távol vagyunk egymástól, így a türelem a legnagyobb erény.
Mellette én is építettem a karrierem, hogy lekösse a gondolataimat. Ez annyira jól ment, hogy minden héten tudtam neki mesélni szuper dolgokat. Jelentkeztem futóversenyekre is, hogy amíg ő melózik elüssem az időt. Hétköznaponként ő felkészült a melóra, mert ugye ez fizikai igénybevételt jelentett, én meg a versenyekre. Együtt készültünk. Reggel uszoda, délután futás és saját testsúlyos edzés. Dél körül bevásároltunk, főztem, ejtőztünk és szexeltünk. Álom volt ez a nyár. Imádtam minden pillanatát, mert a szerelmemmel tölthettem ezt az időt. És jött a szeptember. Innentől kezdett el romlani a dolog.
Megkezdődött a suli. Neki is és nekem is. Eddig minden nap együtt voltunk. Szeptembertől viszont ez leredukálódott heti 2 alkalomra. Az egyik alkalommal 30 percre, második alkalommal 1,5 órára tudtunk talizni. Egy jó szex nem fért bele, sem egy főzés, egy közös vacsora, egy mozi, semmi!!! Full gáz volt. Én otthon nem tudtam mit kezdeni, így elfoglaltam magam. Annyira, hogy mind a ketten más fele kezdtünk el figyelni, a munkánkra. Nálam volt egy pont amikor elmúlt az érzelem. 2x szakítottam vele, ami nagyon megviselte, de 4-5 nap után kerestem bocsánatkéréssel. Aztán mikor utolsó alkalommal megbocsátott, akkor már nem vitt bele érzelmet. Január közepe óta full hideg volt velem. Nem nevettünk, nem bújtunk össze, nem csináltunk semmit együtt vagyis semmi érdekeset, csak beszélgettünk. Erre egy lapáttal rátett, hogy az apja elkezdett inni és dohányozni. Emiatt is nagyon megromlott a feleségével a viszony. És Bálint mit hallgatott otthon, hogy mikor válnak el a szülők. Emiatt folyamatosan betegeskedett, mert lelkileg kurvára megviselte. Én meg csak azt érzékeltem ebből, hogy nem szeret annyira. Nem beszélt az otthoni helyzetről. Senkinek. De tudtuk, hogy szar.
Mélypont
Február elején szakítottam vele, hogy keresek inkább egy olyan embert, aki viszont szeret és elküldtem. Eltelt egy hét. Mikor vissza jöttem Pestről akkor rájöttem, hogy mekkora egy balfasz voltam és írtam neki egy levelet, hogy nagyon sajálom, de neki is változnia kell, mert így nem vagyok boldog. Abban a pillanatban felhívott, hogy ez nem olyan egyszerű és ő ezt nem akarja tovább, megpróbál tovább lépni. És én akkor elkövettem a legnagyobb hibát, amit lehetett. Azt mondta, hogy akkor öngyilkos leszek, ha nem bocsát meg. Itt elvágtam magam. Le is tettem a telefont. Ő akkor pesten volt egy táborban, nem tudott haza rohanni, mert munkaügy volt. Hívogatott.... 2.-ra felvettem és megpróbáltuk nagyjából megbeszélni. Mikor haza jött már nem volt ugyanaz az ember. Kihúnyt a láng. Azt mondta, nem biztos, hogy újra tudja kezdeni. Most minden szar neki. Nyelvvizsga, suli, vizsgák, jogsi, meló és én... Azt mondta, hogy segít nekem, hogy össze tudjam magam szedni és türelmesnek kell lennem vele szemben. Akkor azt mondtam neki, hogy érte bármit! Változom, mégjobban és elnézést kértem vagy 1000x.
Leültem a net elé és keresgélni kezdtem, milyen egy jó kapcsolat. Megértettem, hogy mit hanyagoltam. Csak a saját dolgaimról meséltem neki, őt nem is kérdeztem. Egy önző szar voltam, amilyen soha nem akartam lenni. Ezt el is meséltem neki. Emlékszem, hogy egy hét múlva a kocsiban írt egy üzit, hogy ne éljem bele magam, hogy lehet köztünk bármi. A második mélypont. Zokogva hívtam fel, hogy így akar segíteni? Ezt inkább ne mondja, hazudjon, hogy higyjek mást és így tovább. Mondtam megint az öngyilkosságot és, hogy mit terveztem....ahhh most már teljesen másképp csinálnám. Én fasz! Utána átmentem hozzá és lehívtam. 10 perc múlva az anyja tajtékozva rohant le, hogy itt a vége, többszőr nem találkozhattok és felparancsolta Bálintot. Nekem nem kellett több és teljes torokból üvölteni kezdtem amellett, hogy püföltem a dudát. Be is vérzett a kezem. Annyira megijedt az anyja, hogy könyörgött, ezt fent beszéljük meg. 20 perc múlva felmentem és megmondták nekem, ha nem tudok ezen változtatni, akkor vége. A gyereküket ne tegyem tönkre. Az persze kurvára nem jutott eszükbe, hogy 3 éve szívunk miattuk, mert gyilkolják egymást... fasszopók... jajj de gyűlölöm őket. Megígértették velem, hogy elmegyek természetgyógyászhoz és rendbe hozatom a lelkem. Mondtam, hogy ha ez az ára, hogy lássam a szerelmem, akkor mehet.
Hogy tisztábban lássatok, még októberben elmondta nekem, hogy Szegedre megy tanulni, mert Pestre kevés a pontja. Szeretett volna még egy sulit és gondolta inkább időben szól. Akkor nekem csak Pest volt a fejemben, még mondtam is, hogy akkor lesz vége a kapcsolatunknak. Januárban azonban már azt mondtam, hogy inkább költözök vele Szegedre, legalább együtt tudunk lakni. Onnan is fel tudok menni Pestre.
Utána este lekísért a veszekedés után. Sírtunk mind a ketten és azt mondta, hogy megbocsát és kezdjük újra, de adjak neki időt, mert nehezen fog ez menni neki. Ez volt február 23-án. Haza értem írtam neki és elkezdődött lassan, de biztosan. Minden nap egy kicsivel több szívet küldött. Csókolóztunk újra. Öleltünk újra. Viszont 2 hét után megállt.
Azt éreztem, mint az elején
Az elején csak ugye azért csókolt meg, mert én akartam állítólag.... Most ugyanezt éreztem. Nem haladtunk már előre. Viszont én ezt minden héten felhoztam, hogy akkor fog működni, ha ő is beleteszi a 110%-ot. Mondta, hogy idő kell. Mikor heti 1x taiztunk, akkor csak dumáltunk. Ránéztem szégyenlősen és megkérdezte, hogy mi van? Akkor éreztem, hogy ebből nem lesz semmi. És én hülye nem tettem semmit csak vártam. Próbáltam vidám dolgokról mesélni és boldog lenni. Ennek ellenére ha szóba jött a kapcsolatunk sírtam. Rájöttem, hogy nekem nem kell más. Az utolsó 2 hétben nem találkoztunk, mert mondtam neki, hogy ezt a savanyú pofát nem akarom látni, inkább telefonáljunk. De régi 1 órás beszélgetések 2 percre redukálódtak, mert nem tudott mit mondani. Mondtam, hogy akkor talizzunk, ha szerelemmel szeret.
Április 7
Suli után mikor végeztem írtam neki, hogy csak kéne talizni, dumáljunk, főzök. Írta, hogy szombaton kivételesen nem melózik, de még nem tudja mi lesz. Mondtam, hogy 6-ig döntse el, mert akkor érek haza. Felhívtam, itthon vagyok. Mondta, hogy beszélnünk kell, de nem telefonon akarja. Lefagytam... Tudtam, hogy szakítani akar...Kérdeztem. Mondtam neki, hogy telefonban mondja el, mert nem tudok akkor a szemébe nézni. Mondta, hogy elmúltak az érzelmei és vége. Lent voltam az utcán. Sírtam, mint a szemét. Összetörtem, de nem tudtam mást tenni, beleegyeztem, de mondtam, hogy vagy megölöm magam vagy felköltözök Pestre. Hidegen hagyta, már nem tudtam ezzel zsarolni. Utána írtam neki egy levelet, hogy sok sikert kívánok és örökre szeretni fogom.
Felhívtam utána a közös barátnőnk és elmeséltem neki. Ő mondta, hogy ez várható volt, mert neki összejött minden. A legjobb, ha elengedem, mert ha a sors közös utat jelölt ki, akkor újra visszatalálunk egymáshoz. Ez nagyon megvígasztalt. Mikor együtt voltunk mondta is nekem, hogy a legnagyobb ajándék, amit adhatsz a szerelmednek, az a türelem, mert ebben az elbaszott világban más nem tartja össze a párokat. Aznapra megnyugodtam. Másnap bőgni kezdtem, szagolgatni a parfűmjét és a szerelmi karkötőnket. Felhívtam a családom, hogy szakítottunk, én nem tudok itt maradni, felköltözöm Pestre. Megkönnyebbültek, de sajnáltak. Ez várható volt, hisz fiatalabb... Hehh...Estére annyira szarul voltam, hogy megírtam neki egy levelet a közös csoportunkba, hogy nem adom fel, nem költözöm Pestre, harcolni fogok érte, mert ő is mindig harcolt. Anno sérelmezte is, hogy én ezt nem teszem. PL én nem szobrozhatok az ajtajuk előtt, mert a szülei picsán rúgnak.
Ez a 8. napja, hogy szakítottunk. Az első 5 nap volt maga a pokol. Akkor kezdtem ezt a blogot. Aztán ráébredtem a megoldásra. Újra el fogom csábítani. Ha kiveszett belőle a szerelem, de belém tudott anno szeretni, akkor most is menni fog. Hisz azért szakítottunk, mert össze jött neki minden. Így most mérhetetlen pozitivitással kezdem és fejezem be a napokat. Végig rágtam a 2014-es évet és kielemeztem magam, hogy miért szeretett belém.
És a kulcs
Akkor vidám, őrült, hülye voltam. 2 éve nem vagyok önmagam, még jó, hogy kiszeretett belőlem. BArom voltam, hogy erre nem tavaly jöttem rá. Nem baj, ennek így kellett lennie. Megbarátkoztam már a helyzettel és magamból kiírtam a bánatom. Mindig ez válik be és ha ezzel valakinek segíthetek, az külön öröm. Nos, akkor a haditerv :D
Haditervecske
Ugye az előző bejegyzésben leírtam, hogy milyen képeket, videókat teszek ki. Találtam egy bejegyzést, amiben leírják, mit kell tenned pontosan. Gyors papírra is vetettem. Kurva nagyokat röhögtem, mert tanácsol pár dolgot az író. Pl, ne fenyegessük öngyilkossággal (ez itt már többszörösen megbukott), ne könyörögjünk (jajjj....) és nagyjából mindent felsorolt, amit elkövettem. Na de van innen is visszaút. Érzem! Akkora szerelem volt, lehet újra! És lesz is! Az író türelemre int. Ne írjak neki, ne utalgassak a nyilvános bejegyzéseimben rá, ne vegyem fel a kapcsolatot a barátaival, ne hozzak össze véletlen talikat, stb... még jó, hogy ez viszonylag időben került elém. Régen volt pár sportág, amit űzni kezdtem, mielőtt megismertem. Ő ezeket a képeket, videókat nézte nap, mint nap. Tegnap óta újra űzni kezdtem. 2014-ben felvettem egy videót, na azt újra leforgatom. Ezeket teszem fel olyan helyekre, ahol látom, hogy mikor nézte meg. Eddig 3 képből 2-t látott, ami kurva jó. A 3.-at faszkor tettem ki, így nem volt ideje megnézni...XD Május elején írok neki egy üzenetet, hogy túl vagyok rajta, köszönök mindent és, hogy alkalomadtán, ha valami szuper dolog történik velem, akkor megírhatom-e. Ezt is az író ajánlja, mert ez össze fogja zavarni... Ha találkozok vele tényleg véletlen, akkor vigyorogva intek neki és megyek tovább. És júni elején robbantom a bombát, mikor szuper kedve lesz!
Kérlek szurkoljatok nekünk! <3
