Jó rég írtam utoljára...most megpróbálom rövidre fogni. :) Ott hagytam abba, hogy felvettem neki a videót, amivel készültem hetek óta. Ahogy felszállt a vonatra folyamatosan írogatott és küldött képeket. Ahogy kártyázik, bámul ki az ablakon, mennyi pia van a hűtőben, stb... Rengeteg mondandója volt. A programok között mindig igyekezett 1-1 dologról beszámolni. Jól érezte magát nagyon. Estére viszont eltűnt. Bajban is voltam, mert hogyan fogom tudni mikor lesz becsípve... na jött is egy reakció. Már 3 pohárral bevert... küldött képet is. Ennek nagyon megörültem, mert így legalább tudom mikor pozicionáljam a videót. Megvártam, míg megírja, hogy ko. És ment is a vidi. Rögtön meg is nézte. Reakció nem volt, de nem is vártam. Elég volt, hogy látta...Aztán kitalálta, hogy a többiekkel mennek úszni. Mondtam, ha haza érnek feltétlen írjon, mert aggódok. 20 perc múlva megkért, hogy hívjam fel, mert rosszul van. 1,5 órát beszélgettünk. Kérdezte, hogy nem tart fel? Mondom, ő is megtenné értem ugyanezt. Ez jól esett neki. :)

Telnek a napok, már csak pár nap van hátra a suliból. Kimentem egyik nap futni és lám, kint van ő is. Lemerevedtem, mikor megláttam. Féltem nagyon a reakciójától, de vigyorgott, ahogy észre vett. Mondta, már messziről kiszúrt. :) Kérdezte mit edzek, mondom a sprinteket. Mondta, hogy akkor edzek vele, segít. Eszméletlen sokat beszélgettünk. Totálisan feltöltött az egész. Jó volt nagyon vele lenni. És már nem izgultam, csak adtam önmagam. 

Minden nap beszélünk már egyre többet. És minden nap találkozunk. Másnap kivittem neki a pályára a fehérjét, amit kért és kint volt apuja. Először ledermedtem, mert féltem hogy fog rám nézni. Odamentem tökösen, vigyorogtam és míg Bálint edzett, az apukájával dumáltam. Jókat nevettünk. Olyan volt minden, mint régen. Mennyország. 

Elkezdett faggatni üziben, hogy miért nincs senkim. Megőrjít vele. Ha kérek egy találkozót, akkor visszavonulót fúj és annyit ír, hogy majd megbeszéljük. Ezeken már nevetek, mert ismerem. Tegnap is és ma is taliztunk. Folyamatosan nevetünk és dumálunk. És faggat és panaszkodik, hogy nincs senkije, meg, hogy szerez majd nekem párt. Ezen mindig nevetek és beleegyezek. :D Aztán mondom neki, hogy mire vágyok. Akkor egyet ért. Nyilván arra vágyik ő is, így ez jó pont. Eszméletlenül hasonlítunk egymásra. Ugyanazt szeretjük, ugyanarra tartunk. 

Durva, mert minden ugyanúgy alakul, mint 3 éve. Ugyanarról beszélünk, ugyanúgy cselekszünk. Ebben az a jó, hogy most mindent jobban csinálhatok. <3

Most ott tartunk, ha nem írok, ír és mindig elmeséli, hogy mit csinál aznap és másnap, csak, hogy tudjam. Remélem holnap jó idő lesz és ki tudunk menni strandra, mert ebbe is beavatott. <3