Jó rég írtam utoljára...most megpróbálom rövidre fogni. :) Ott hagytam abba, hogy felvettem neki a videót, amivel készültem hetek óta. Ahogy felszállt a vonatra folyamatosan írogatott és küldött képeket. Ahogy kártyázik, bámul ki az ablakon, mennyi pia van a hűtőben, stb... Rengeteg mondandója volt. A programok között mindig igyekezett 1-1 dologról beszámolni. Jól érezte magát nagyon. Estére viszont eltűnt. Bajban is voltam, mert hogyan fogom tudni mikor lesz becsípve... na jött is egy reakció. Már 3 pohárral bevert... küldött képet is. Ennek nagyon megörültem, mert így legalább tudom mikor pozicionáljam a videót. Megvártam, míg megírja, hogy ko. És ment is a vidi. Rögtön meg is nézte. Reakció nem volt, de nem is vártam. Elég volt, hogy látta...Aztán kitalálta, hogy a többiekkel mennek úszni. Mondtam, ha haza érnek feltétlen írjon, mert aggódok. 20 perc múlva megkért, hogy hívjam fel, mert rosszul van. 1,5 órát beszélgettünk. Kérdezte, hogy nem tart fel? Mondom, ő is megtenné értem ugyanezt. Ez jól esett neki. :)

Telnek a napok, már csak pár nap van hátra a suliból. Kimentem egyik nap futni és lám, kint van ő is. Lemerevedtem, mikor megláttam. Féltem nagyon a reakciójától, de vigyorgott, ahogy észre vett. Mondta, már messziről kiszúrt. :) Kérdezte mit edzek, mondom a sprinteket. Mondta, hogy akkor edzek vele, segít. Eszméletlen sokat beszélgettünk. Totálisan feltöltött az egész. Jó volt nagyon vele lenni. És már nem izgultam, csak adtam önmagam. 

Minden nap beszélünk már egyre többet. És minden nap találkozunk. Másnap kivittem neki a pályára a fehérjét, amit kért és kint volt apuja. Először ledermedtem, mert féltem hogy fog rám nézni. Odamentem tökösen, vigyorogtam és míg Bálint edzett, az apukájával dumáltam. Jókat nevettünk. Olyan volt minden, mint régen. Mennyország. 

Elkezdett faggatni üziben, hogy miért nincs senkim. Megőrjít vele. Ha kérek egy találkozót, akkor visszavonulót fúj és annyit ír, hogy majd megbeszéljük. Ezeken már nevetek, mert ismerem. Tegnap is és ma is taliztunk. Folyamatosan nevetünk és dumálunk. És faggat és panaszkodik, hogy nincs senkije, meg, hogy szerez majd nekem párt. Ezen mindig nevetek és beleegyezek. :D Aztán mondom neki, hogy mire vágyok. Akkor egyet ért. Nyilván arra vágyik ő is, így ez jó pont. Eszméletlenül hasonlítunk egymásra. Ugyanazt szeretjük, ugyanarra tartunk. 

Durva, mert minden ugyanúgy alakul, mint 3 éve. Ugyanarról beszélünk, ugyanúgy cselekszünk. Ebben az a jó, hogy most mindent jobban csinálhatok. <3

Most ott tartunk, ha nem írok, ír és mindig elmeséli, hogy mit csinál aznap és másnap, csak, hogy tudjam. Remélem holnap jó idő lesz és ki tudunk menni strandra, mert ebbe is beavatott. <3

A 10 m napon jelentkeztem utoljára. Azóta rengeteg dolog történt. Írtam neki egy levelet, hogy mindent köszönök neki és remélem, hogy egyszer bizalmat szavaz nekem és jó barátként elmegyünk kajálni. És jött is az üzenet, hogy a hétvégén össze hozhatjuk. :) 10 percig sírtam az örömtől. Emlékeztek az érme dobálós napomra... akkor azt mutatta az érme egymás után vagy 80x, hogy nem fogunk többet találkozni. Valószínűleg akkor tönkre kellett mennem lelkileg, hogy most felépítve magam még jobbá tehessem a kapcsolatunkat. 

Rengeteget olvasok róla. Hogyan kerülhetek közelebb hozzá, mikor kezd szerelmes lenni, mit kell tennem, hogy a kedvében járjak.... Ő nagyon hűvös típus. Addig amíg nem biztos, hogy rámbízhatja a szívét, addig távolságtartó. Érdekes, hogy ezen mindig kiborultam régen és inkább elküldtem, hogy ne húzzon le engem is. Most már inkább megölelem, ha épp szomorú lesz vagy aggódik valami miatt. :)

A találkozásunk előtt elmentem egy meccsére. Szépen felöltöztem és kimentem. Kicsit furán éreztem magam, mert senki nem csípi ki magát ezekre az alkalmakra, ezért meg is néztek. Ezt elnyomtam magamban, mert miatta csinálom. Neki tetszik és kész. Utána odajött dumálni és a kollágájának meg is tetszettem. Egész úton rólam kérdezgetett, ez még jó is volt. Ezt mind közvetítette nekem üzenetben, jókat nevettünk. Aztán búcsúztam tőle, hogy étteremben van foglalásom és mennem kell. Kérdezte, hogy randi? Írtam neki, hogy nem. Itt elindult egy beszélgetés, hogy tovább tudtam e lépni. Én se és ő sem. Egy órát késtem a találkozóról, de annyiban maradtunk, hogy este írok, ha haza értem. Gyors letudtam :D aztán írtam is neki. Hajnalig beszélgettünk. Maga volt a mennyország. Aztán tali.

Kitakarítottam és kicsinosítottam magam. 3:15-kor találkoztunk. Remegett a gyomrom, de próbáltam magam lenyugtatni, hogy normálisan tudjak beszélni. Nagyon jókat nevettünk, ettünk, majd átjött és nálam folytattuk a beszélgetést. Csináltam neki pudingot, a kedvencét és meg is leptem egy kis aprósággal. Ezen meglepődött, mert nem számított ajándékra, de nagyon örült neki, mert apróság volt. Nem mondom, végig távolságtartó volt. Én mikor beszéltem, igyekeztem mindig picit hozzá érni, mert ezzel is tudatosítom benne, hogy szeretem és hozzá tartozom. Nem ellenkezett. :) 20:38-ig maradt. :) A végén kértem tőle egy ölelést. 10 percig öleltük egymást. Először távolabb volt, a végén már összeért a csípőnk. Meg is borzongtam. <3 Teljesen feltöltöttük egymást. Utána ráírtam, hogy megköszönjem a csodás órákat és az ölelést. 

Napi szinten beszélgetünk, de csak röviden. Nem akarom folyamatosan zaklatni, nehogy sok legyek. Közelít hozzám, de csak óvatosan. Tegnap fel vettem azt a sexy videót, amivel készülök neki a hétvégére. Vagyis lesz egy olyan, amit kiteszek és van egy privát verzió (ami nagyon ütős lett), de az utóbbit csak kérésre küldöm át. :) Este 10-11 között teszem fel. Jajj, de izgulok. Este kimentem futni és mit látok...a bicóját. Aztaaaaa, mondom ilyen nincs. Azt írta az éves horoszkóp, hogy ha helyre akarok hozni elhidegült kapcsolatot, azt edzés közben tehetem. Durva. A röhej az, hogy az órámon a pulzus full kiakadt, mikor elfutva mellette egymásra mosolyogtunk...kész :D Együtt nyújtottunk, meg is akadt rajtam a szeme és oda adta a cipőjét, hogy felpróbáljam. Majd elkísért és dumáltunk egy fél órát. El sem hiszem, hogy kapok még egy lehetőséget a sorstól. Minden úgy alakul, ahogy elterveztem, sőt jobban. 

Itt megfogadom, hogy soha nem fogom őt bántani és tartani fogom benne a lángot minden egyes nap! <3

Sajnos a talit nem tudtuk össze hozni vasárnap, de őszintén megmondom még örültem is neki. Azért, mert ebből is kiderül, hogy nem két percre akar látni, hanem érdemi időt akar velem tölteni. A taliból sajnos csak összefutás lett volna és úgy vagyok vele, hogy ha erre 2 hónapot tudtam eddig várni, akkor pár nap semmi. Így is kezeltem. :) 

Tegnap végig olvastam azt a cikket, mely leírja, hogyan szerezzem vissza az exet. Emlékszem, mikor először elolvastam sírtam egy órát az örömtől, hogy van lehetőség és kiút. Megoldás, ahol küzdelem. Ha újra vevő a másik a beszélgetésre, akkor nem szabad letámadni és nem szabad mutatnunk neki, hogy mennyire oda vagyunk érte. Nem érzem könnyebbnek ezt az időszakot, pedig már a finishben vagyunk. Nem akarok könnyebb utat. Legyen nehéz, hisz annál jobban értékelem. És csak ez vesz rá a változásra. Folyamatosan agyalok azon, hogy mi lehetett a központi probléma. Én mindig elvártam. Elvártam, hogy tartsa bennem a tüzet, elvártam, hogy kényeztessen és bizonyítson. Vissza már nem adtam. Önző voltam nagyon és ezt akkor nem vettem észre. Nagyon ritkán dolgoztam azon, hogy adhassak neki és tartsam benne a lángot. Általában összeveszés után. Rémes vagyok... Gáz! Én is elhagytam volna magam fordított helyzetben. Bármennyi kapcsolatba is kezdek ez mindig probléma marad. Úgyhogy meg kell oldani. Most és azonnal! Dolgozni fogok azon, hogy tartsam a lángot és, hogy a kedvébe járjak. Nem csak az első 2 hétben, hanem életünk végéig. Tudom milyen rossz nélküle és ez elég nagy pofon volt ahhoz, hogy tenni akarjak a boldogságunkért. Minden másodpercet várok és kész vagyok megújulni, újat, jobbat mutatni. Mert őt akarom boldoggá tenni és ha ő boldog én is az vagyok! <3

Hellóbelló! 

Gyorsan végig olvastam miket írtam az elején. Ez nekem egy jó terápia, hogy ne felejtsem el a rosszabb napokat. Rengeteg minden történt azóta. A haditervet úgy sikerül tartanom, hogy a levelet nem írtam meg, hogy tovább léptem, mert az nem lett volna neki kedvező, így a találkozásunk óta 1-2 naponta beszélünk. Apróságokat kérdez vagy kérdezek. Ír smiley-t is, aminek nagyon örülök. Nincsen érzelmeskedés, csak egy csöpp humor, de ennyi bőven elég. Azóta a barátnőm még egyszer beszélt vele, hogy miújság és nevetve mesélt rólam. Mondta is, hogy érzi, hogy jól haladnak a dolgok és látszik is. Ez nagyon megnyugtatott. 

A hétvégén elmentem meglátogatni a családom. 4 napig voltam velük. Az elején nagyon féltem, hogy nem fogom magam jól érezni, csak a szerelmem közelében, de 1 nap után ez az érzés elmúlt. Tömve voltam programokkal. Nem csak a családommal, hanem a barátaimmal is töltöttem időt. Meséltem mindenkinek Bálintról és tökre elfogadták. Eszméletlen érzés, hogy nem vetnek meg miatta. Maximálisan feltöltött ez a pár nap. Barátnőm mondta, hogy szeretettel a szívembe jöjjek vissza és így is lett. Akkor kételkedtem, most tele vagyok érzelemmel és motivációval. Mindenki szorít nekünk. 

Ugye újra szerda...hahaaaa hátha összefutok megint a Drágámmal. Reggel a Topjoy türelemre intett, ne szaladjak. :D Sajnos pont elkerültük egymást. Összetörtem picit, de úgy voltam így kellett lennie. Miután haza jöttem írtam neki, hogy vittem a telefon tokját, hátha összefutunk, oda adom. Még februárban rendeltem neki. Kérdezte, hogy mennyi, mondtam, hogy 700 ft, de nem kell oda adja. Előszülinapi ajándék vagy egy dőner. Írta is, hogy najóóóó...:P Aztán este rám írt <3 Úgy készüljek, hogy hétvégén dőnerezünk... :D Sírtam vagy 20 percig :P :D Elmondhatatlan volt ezt olvasni. Nagyon rég vágytam arra, hogy lássam. Mindent megtennék érte. Lett is hosszú hajam, de kidobtam a picsába, mert nem szeretném, ha a külsőm változtatásával lennék szebb. A belsőm miatt szeressen. Nyílván innentől sokkal jobban fogok magamra adni. Csajosan öltözködöm, sminkelek, odafigyelek a hajamra. Ennyi kell, magam miatt is. 

Már túl vagyunk pár beszélgetésen és meglepem a szombati meccsén, de most oda is megyek hozzá. Neki csak annyit írtam, hogy nehogy meglepődjön, ha meglát. Írta, hogy nem fog meglepődni. :D Nyeheheeee, de jó lesz. <3 A talit pedig vasárnap délelőttre tesszük és én eltolom az órám, hogy ne ütközzön a kettő, meg meleg is lesz a kinti edzéshez. Szép hosszú, kivágott ruciba megyek és megbeszéltük, hogy utána feljön, mert csinálok neki chia pudingot, amit imád. Micsoda apró örömök, mi? :P Nincs lehetetlen, max egy picit tovább tart :) Kivárjuk! Most 29-én lesz újra 10 milliószoros nap. Arra gondoltam, hogy felírom egy lapra, hogy mit kéne változtatnom magamon és elégetem, ezzel elengedem a rossz szokásokat. 

A haditerv meg megy. Hamarosan leforgatom a videót és 8-án felteszem, mikor kirándul. De csinálok egy privát verziót is neki, hátha kíváncsi lesz rá :) :D Wááááá olyan vagyok, mint egy kislány :D Addig meg melóóóó <3

Puszcsa! 

Az elmúlt napokon nagyon vegyesek és félelemmel teltek voltak. Meghívtak egy esküvőre a napokban, de egy pici félelemmel mentem el és rossz érzéssel. Nem csak 5-e volt, pont a mi napunkon, még a csokrot is elkaptam, amit nagy csodálkozással és nevetéssel fogadtam. Ki is tettem a képet egyből, de nem kaptam semmi reakciót utána napokig. Aztán igen. Újra nézte a sztorikat. Minden nap ez töltött fel. 

A közös barátnőnk fejmosást tartott neki végre, hogy meggyőzze megváltoztam, de tényleg így van. Rengeteget gondolkodtam mostanában és rájöttem mit rontottam el. Ezen dolgozom nap, mint nap, hogy helyre hozzam a hibáim és másképp csináljam a dolgokat. De ez látványos, mert minden megváltozott körülöttem. Végtelenül pozitív, stramp csaj vagyok. És neki ez nagyon imponál.

Nos, a sors kegyes hozzám. Megtanított elbukni, megtanított felállni. Értékelni és türelemre vezetni. Összefutottunk és segített nekem megtalálni a sulijában egy helységet. Nem elküldött, nem nézett levegőnek. Kedves és segítőkész volt. Még mosolyogtunk is. Életem legjobb 5 perce volt. Jó volt újra a szemébe nézni és érezni az illatát. Beszélgettünk pár dologról, aztán írtam neki egy üzenetet, mikor haza értem, hogy megköszönjem a segítséget. És vagy egy órán keresztül dumáltunk. Viccelődtünk, nevettünk. Ha valaki ezt 2 nappal előbb mondja, kiröhögöm. A horoszkóp azt mondta, hogy a május fog nekünk érzelmileg segíteni, de azt hittem, csak júniusban látom újra. Nagyon meglepett.

Most ott tartunk, hogy 2x beszéltünk és várom, hogy ő kezdeményezzen. Új lap <3

Egy pár napja nem jelentkeztem, mert nem akartam csak 1-1 dolgot leírni, így most összeszedtem a gondolataimat. 

Nem, nem untam bele a dologba, éppen ellenkezőleg. Rájöttem a legnagyobb hibámra, ami szerintem mindenkénél felmerül, csak nem foglalkozik vele, mert önző faszok és lusták vagyunk. 

A másikat nem ismerjük meg

Pontosan! Csak annyit, amennyit elmond magáról. Részletinformációk... Olyan dolgokra kérdezünk rá, melyekre mi is válaszolnánk, de a valódi érzéseit csak akkor, ha jön egy veszekedés. És ez szomorú. Nem merünk őszinték lenni a másikhoz, mert férünk, nehogy csalódjanak bennünk vagy épp nem akarunk sokak lenni. 

Valamennyire adok a horoszkópra. Eddig csak annyiban kerestem rá, hogy megnézzem mennyire illünk össze, azt csókolom. Gáz! Most átböngésztem mindent. Mit szeret, mi veszi le a lábáról és összefésültem a saját ismereteimmel. És fullosan egyezett. Ő rák amúgy. És ez egy kibaszott nagy mázlim. Azt mondják a kos és a rák nem illik össze. Tűz és víz...nincs esélyük együtt. Mi vonza a rákot? Egy határozott és optimista egyéniség. Mi a kos nagy jellemzője? Pontosan ez! A rák végtelenül szerelmes típus. A kos tüzes és nagyon tud szeretni. Mindenkinek vannak negatív tulajdonságai, de ha szeretjük a másikat, akkor minden megbeszélhető. És ez a titok. Nekem a legfontosabb a biztonság és ha ez megvan, akkor nem kell más. A rák egy életre választ párt... Soroljam? Szerintem összeillünk! 

Most ismerem őt, mint eddig soha, aminek nagyon örülök. Végre! 

Mi történt mostanában?

Igyekeztem taktikusan viselkedni. Általános esetben, ha egy nem rák szerelmem lenne, akkor írnék neki egy levelet, hogy túl léptem rajta, ahogy azt az elején terveztem. Ezt örülök, hogy elvetettem, mert a rák szeret visszaemlékezni és nehezen lép túl. Ő sokkal jobban szenved ebben a szakításban, mint én. Viszont ha ezt leírom neki, akkor összetöröm és azt nem akarom. Így inkább folyamatosan biztosíthatom arról, hogy változom és ő fontos nekem. Jó mi? Azon agyaltam, ha mindenki így küzdene a másikért, mint én, akkor nem nagyon lennének válások. :D 

Egy hete írtam egy hosszabb szöveget facere, hogy "mindenki hibázik, de jóvá kell tenni, változni kell és akkor a bizalmat is visszakapjuk". Ez úgy jött, hogy rengeteget olvasok, melyik embertípusnak mi a jó. Kellett egy ilyen megerősítés, hogy lássa dolgozom az ügyön. És csodák csodájára, onnantól minden nap nézni kezdte a sztoriaim. Ez egy kurva jó visszaigazolás volt nekem. Jó úton haladok. Tettem ki szexys képet, kajákról képet, a kedvenc tortájáról... :P Fuu de genya vagyok, mi? És nézte. Ez maximálisan feltöltött. Ráadásul volt a közös barátnőnknél és megkérdezte, hogy megmozgatná e, ha újra látna. Hümmögött...hát nem tudom. Ez kurva nagy!!! Ha nem, akkor egyértelműen nem lett volna a válasz. Előtte egy nappal pedig írtam neki és elkértem tőle a kutyakozmetikus számát. Leírta és még "nincs mit" is volt a végén. Erről is mesélt a brinőnknek és szomorúan válaszolt, mikor rákérdezett, hogy mást nem írt? 

No ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy csinálok egy emlékkönyvet a képeinkkel. Ugye ő szeret emlékezni és én se akarom ezeket elfelejteni. Kikerestem a gépemen a képeket, de valamiért eltűnt az összes. A mappát látom, a képeket nem. Ráírtam, hogy megvannak-e még neki a képeim? Kb 1500 db... :D Azt mondta, hogy majd megnézi. Ergo, ha törölte volna, egyértelmű lett volna a válasz. :P Az most nehezítés, hogy érettségizik, így most nagyon el van tűnve. DE, muszáj fent tartanom az érdeklődését. Vonzó képekkel, videókkal, lássa változtam és vissza jött az az énem, amibe beleszeretett. 

Jáááj azt el sem meséltem, hogy elmentem egy meccsére. Meglestem. Nem vett észre, de jó volt látni. Tiszta dili vagyok, de nem baj. Ha kibékülünk heti 1 meccsére tuti kimegyek. Sajnálom, hogy eddig bele sem gondoltam. Viszont a neten minden adat fent van, így látom, hogy mikor mit csinál. Ez jó :)

Úgyhogy most nyomom a szexy ruci, magassarkú, jah és rendeltem egy göndör póthajat...:D mert imádta a régi hajam, ami most rövid... Már tervben van, hogy oda kell adnom neki a pendriveom és vissza kell adnia, ráadásul a táncos videó, már a sexy hajjal...fúúú, nem fogok unatkozni. 

Érzem, minden jó lesz! :D Szurkoljatok! <3

Van megoldás!

Tegnapelőtt böngészni kezdtem a netet, hátha találok egy olyan bejegyzést, ami nem azt tanácsolja, hogy lépj tovább, hanem hogyan tudsz dolgozni a kapcsolatotokon. Ez totálisan feltöltött és kidolgoztam a még részletesebb hadi tervet. De még ugye nincs vége a mi kálváriánknak. 2016-nál hagytam abba.

2017

Ez az év a lehetőségek éve volt. Bálint elkezdett dolgozni a suli mellett és elkezdte építeni a karrierjét az én tanácsomra. Örülök, hogy meglépte akkor ezt, mert feledtette vele a mérkőzések hiányát. Mondta is nekem, hogy ha ez elkezdődik, akkor meg kell változnom. Mert eddig azt csináltam, hogy ha külföldön volt, a 3. nap után már minden nap össze vesztünk, mert rohadtul hiányzott. Tudom, gyerekes, ezen változtatnom kellett. Leültük, megbeszéltük, megígértem. Mondta, hogy nagyon keveset fogunk találkozni, így elfogadóbbnak kell lennem és értékelni azt a kis időt, amíg tudunk találkozni. Ha ezt nem vállalom, akkor most hagyjuk abba. Én mondtam, hogy vállalom, mert nem akartam elveszíteni. Akkor tudtam, hogy nem akarok mást és kitartok mellette. Sajnos ebben a műfajban van, hogy 3 hónapra is távol vagyunk egymástól, így a türelem a legnagyobb erény. 

Mellette én is építettem a karrierem, hogy lekösse a gondolataimat. Ez annyira jól ment, hogy minden héten tudtam neki mesélni szuper dolgokat. Jelentkeztem futóversenyekre is, hogy amíg ő melózik elüssem az időt. Hétköznaponként ő felkészült a melóra, mert ugye ez fizikai igénybevételt jelentett, én meg a versenyekre. Együtt készültünk. Reggel uszoda, délután futás és saját testsúlyos edzés. Dél körül bevásároltunk, főztem, ejtőztünk és szexeltünk. Álom volt ez a nyár. Imádtam minden pillanatát, mert a szerelmemmel tölthettem ezt az időt. És jött a szeptember. Innentől kezdett el romlani a dolog. 

Megkezdődött a suli. Neki is és nekem is. Eddig minden nap együtt voltunk. Szeptembertől viszont ez leredukálódott heti 2 alkalomra. Az egyik alkalommal 30 percre, második alkalommal 1,5 órára tudtunk talizni. Egy jó szex nem fért bele, sem egy főzés, egy közös vacsora, egy mozi, semmi!!! Full gáz volt. Én otthon nem tudtam mit kezdeni, így elfoglaltam magam. Annyira, hogy mind a ketten  más fele kezdtünk el figyelni, a munkánkra. Nálam volt egy pont amikor elmúlt az érzelem. 2x szakítottam vele, ami nagyon megviselte, de 4-5 nap után kerestem bocsánatkéréssel. Aztán mikor utolsó alkalommal megbocsátott, akkor már nem vitt bele érzelmet. Január közepe óta full hideg volt velem. Nem nevettünk, nem bújtunk össze, nem csináltunk semmit együtt vagyis semmi érdekeset, csak beszélgettünk. Erre egy lapáttal rátett, hogy az apja elkezdett inni és dohányozni. Emiatt is nagyon megromlott a feleségével a viszony. És Bálint mit hallgatott otthon, hogy mikor válnak el a szülők. Emiatt folyamatosan betegeskedett, mert lelkileg kurvára megviselte. Én meg csak azt érzékeltem ebből, hogy nem szeret annyira. Nem beszélt az otthoni helyzetről. Senkinek. De tudtuk, hogy szar. 

Mélypont

Február elején szakítottam vele, hogy keresek inkább egy olyan embert, aki viszont szeret és elküldtem. Eltelt egy hét. Mikor vissza jöttem Pestről akkor rájöttem, hogy mekkora egy balfasz voltam és írtam neki egy levelet, hogy nagyon sajálom, de neki is változnia kell, mert így nem vagyok boldog. Abban a pillanatban felhívott, hogy ez nem olyan egyszerű és ő ezt nem akarja tovább, megpróbál tovább lépni. És én akkor elkövettem a legnagyobb hibát, amit lehetett. Azt mondta, hogy akkor öngyilkos leszek, ha nem bocsát meg. Itt elvágtam magam. Le is tettem a telefont. Ő akkor pesten volt egy táborban, nem tudott haza rohanni, mert munkaügy volt. Hívogatott.... 2.-ra felvettem és megpróbáltuk nagyjából megbeszélni. Mikor haza jött már nem volt ugyanaz az ember. Kihúnyt a láng. Azt mondta, nem biztos, hogy újra tudja kezdeni. Most minden szar neki. Nyelvvizsga, suli, vizsgák, jogsi, meló és én... Azt mondta, hogy segít nekem, hogy össze tudjam magam szedni és türelmesnek kell lennem vele szemben. Akkor azt mondtam neki, hogy érte bármit! Változom, mégjobban és elnézést kértem vagy 1000x. 

Leültem a net elé és keresgélni kezdtem, milyen egy jó kapcsolat. Megértettem, hogy mit hanyagoltam. Csak a saját dolgaimról meséltem neki, őt nem is kérdeztem. Egy önző szar voltam, amilyen soha nem akartam lenni. Ezt el is meséltem neki. Emlékszem, hogy egy hét múlva a kocsiban írt egy üzit, hogy ne éljem bele magam, hogy lehet köztünk bármi. A második mélypont. Zokogva hívtam fel, hogy így akar segíteni? Ezt inkább ne mondja, hazudjon, hogy higyjek mást és így tovább. Mondtam megint az öngyilkosságot és, hogy mit terveztem....ahhh most már teljesen másképp csinálnám. Én fasz! Utána átmentem hozzá és lehívtam. 10 perc múlva az anyja tajtékozva rohant le, hogy itt a vége, többszőr nem találkozhattok és felparancsolta Bálintot. Nekem nem kellett több és teljes torokból üvölteni kezdtem amellett, hogy püföltem a dudát. Be is vérzett a kezem. Annyira megijedt az anyja, hogy könyörgött, ezt fent beszéljük meg. 20 perc múlva felmentem és megmondták nekem, ha nem tudok ezen változtatni, akkor vége. A gyereküket ne tegyem tönkre. Az persze kurvára nem jutott eszükbe, hogy 3 éve szívunk miattuk, mert gyilkolják egymást... fasszopók... jajj de gyűlölöm őket. Megígértették velem, hogy elmegyek természetgyógyászhoz és rendbe hozatom a lelkem. Mondtam, hogy ha ez az ára, hogy lássam a szerelmem, akkor mehet. 

Hogy tisztábban lássatok, még októberben elmondta nekem, hogy Szegedre megy tanulni, mert Pestre kevés a pontja. Szeretett volna még egy sulit és gondolta inkább időben szól. Akkor nekem csak Pest volt a fejemben, még mondtam is, hogy akkor lesz vége a kapcsolatunknak. Januárban azonban már azt mondtam, hogy inkább költözök vele Szegedre, legalább együtt tudunk lakni. Onnan is fel tudok menni Pestre. 

Utána este lekísért a veszekedés után. Sírtunk mind a ketten és azt mondta, hogy megbocsát és kezdjük újra, de adjak neki időt, mert nehezen fog ez menni neki. Ez volt február 23-án. Haza értem írtam neki és elkezdődött lassan, de biztosan. Minden nap egy kicsivel több szívet küldött. Csókolóztunk újra. Öleltünk újra. Viszont 2 hét után megállt.

Azt éreztem, mint az elején

Az elején csak ugye azért csókolt meg, mert én akartam állítólag.... Most ugyanezt éreztem. Nem haladtunk már előre. Viszont én ezt minden héten felhoztam, hogy akkor fog működni, ha ő is beleteszi a 110%-ot. Mondta, hogy idő kell. Mikor heti 1x taiztunk, akkor csak dumáltunk. Ránéztem szégyenlősen és megkérdezte, hogy mi van? Akkor éreztem, hogy ebből nem lesz semmi. És én hülye nem tettem semmit csak vártam. Próbáltam vidám dolgokról mesélni és boldog lenni. Ennek ellenére ha szóba jött a kapcsolatunk sírtam. Rájöttem, hogy nekem nem kell más. Az utolsó 2 hétben nem találkoztunk, mert mondtam neki, hogy ezt a savanyú pofát nem akarom látni, inkább telefonáljunk. De régi 1 órás beszélgetések 2 percre redukálódtak, mert nem tudott mit mondani. Mondtam, hogy akkor talizzunk, ha szerelemmel szeret. 

Április 7

Suli után mikor végeztem írtam neki, hogy csak kéne talizni, dumáljunk, főzök. Írta, hogy szombaton kivételesen nem melózik, de még nem tudja mi lesz. Mondtam, hogy 6-ig döntse el, mert akkor érek haza. Felhívtam, itthon vagyok. Mondta, hogy beszélnünk kell, de nem telefonon akarja. Lefagytam... Tudtam, hogy szakítani akar...Kérdeztem. Mondtam neki, hogy telefonban mondja el, mert nem tudok akkor a szemébe nézni. Mondta, hogy elmúltak az érzelmei és vége. Lent voltam az utcán. Sírtam, mint a szemét. Összetörtem, de nem tudtam mást tenni, beleegyeztem, de mondtam, hogy vagy megölöm magam vagy felköltözök Pestre. Hidegen hagyta, már nem tudtam ezzel zsarolni. Utána írtam neki egy levelet, hogy sok sikert kívánok és örökre szeretni fogom. 

Felhívtam utána a közös barátnőnk és elmeséltem neki. Ő mondta, hogy ez várható volt, mert neki összejött minden. A legjobb, ha elengedem, mert ha a sors közös utat jelölt ki, akkor újra visszatalálunk egymáshoz. Ez nagyon megvígasztalt. Mikor együtt voltunk mondta is nekem, hogy a legnagyobb ajándék, amit adhatsz a szerelmednek, az a türelem, mert ebben az elbaszott világban más nem tartja össze a párokat. Aznapra megnyugodtam. Másnap bőgni kezdtem, szagolgatni a parfűmjét és a szerelmi karkötőnket. Felhívtam a családom, hogy szakítottunk, én nem tudok itt maradni, felköltözöm Pestre. Megkönnyebbültek, de sajnáltak. Ez várható volt, hisz fiatalabb... Hehh...Estére annyira szarul voltam, hogy megírtam neki egy levelet a közös csoportunkba, hogy nem adom fel, nem költözöm Pestre, harcolni fogok érte, mert ő is mindig harcolt. Anno sérelmezte is, hogy én ezt nem teszem. PL én nem szobrozhatok az ajtajuk előtt, mert a szülei picsán rúgnak. 

Ez a 8. napja, hogy szakítottunk. Az első 5 nap volt maga a pokol. Akkor kezdtem ezt a blogot. Aztán ráébredtem a megoldásra. Újra el fogom csábítani. Ha kiveszett belőle a szerelem, de belém tudott anno szeretni, akkor most is menni fog. Hisz azért szakítottunk, mert össze jött neki minden. Így most mérhetetlen pozitivitással kezdem és fejezem be a napokat. Végig rágtam a 2014-es évet és kielemeztem magam, hogy miért szeretett belém. 

És a kulcs

Akkor vidám, őrült, hülye voltam. 2 éve nem vagyok önmagam, még jó, hogy kiszeretett belőlem. BArom voltam, hogy erre nem tavaly jöttem rá. Nem baj, ennek így kellett lennie. Megbarátkoztam már a helyzettel és magamból kiírtam a bánatom. Mindig ez válik be és ha ezzel valakinek segíthetek, az külön öröm. Nos, akkor a haditerv :D

Haditervecske

Ugye az előző bejegyzésben leírtam, hogy milyen képeket, videókat teszek ki. Találtam egy bejegyzést, amiben leírják, mit kell tenned pontosan. Gyors papírra is vetettem. Kurva nagyokat röhögtem, mert tanácsol pár dolgot az író. Pl, ne fenyegessük öngyilkossággal (ez itt már többszörösen megbukott), ne könyörögjünk (jajjj....) és nagyjából mindent felsorolt, amit elkövettem. Na de van innen is visszaút. Érzem! Akkora szerelem volt, lehet újra! És lesz is! Az író türelemre int. Ne írjak neki, ne utalgassak a nyilvános bejegyzéseimben rá, ne vegyem fel a kapcsolatot a barátaival, ne hozzak össze véletlen talikat, stb... még jó, hogy ez viszonylag időben került elém. Régen volt pár sportág, amit űzni kezdtem, mielőtt megismertem. Ő ezeket a képeket, videókat nézte nap, mint nap. Tegnap óta újra űzni kezdtem. 2014-ben felvettem egy videót, na azt újra leforgatom. Ezeket teszem fel olyan helyekre, ahol látom, hogy mikor nézte meg. Eddig 3 képből 2-t látott, ami kurva jó. A 3.-at faszkor tettem ki, így nem volt ideje megnézni...XD  Május elején írok neki egy üzenetet, hogy túl vagyok rajta, köszönök mindent és, hogy alkalomadtán, ha valami szuper dolog történik velem, akkor megírhatom-e. Ezt is az író ajánlja, mert ez össze fogja zavarni... Ha találkozok vele tényleg véletlen, akkor vigyorogva intek neki és megyek tovább. És júni elején robbantom a bombát, mikor szuper kedve lesz! 

Kérlek szurkoljatok nekünk! <3

Tegnap délután rengeteget agyaltam. Agyaltam, mit csináljak. Végignéztem az összes képemet az elmúlt 3 évből. És rájöttem arra, hogy mit nem csináltam tavaly óta. 

Nem emlékeztem, nem nosztalgiáztam és ami a legfontosabb, nem az voltam, akibel bele szeretett. 

Mikor elkezdtem érezni iránta valamit, akkor rengeteget dolgoztam azon, hogy belém szeressen. Folyamatosan képeket és videókat tettem ki olyan felületekre, amiket néz. És elkezdett likeolni. Írni még nem írt semmit, de likeolt és követte a napi dolgaim. Akkoriban nagyon hülye voltam. A napomat a bohóckodás és a nevetés vette körül, ami szépen lassan megváltozott. Rengeteg érzelmi és anyagi válságom volt, ami megkeményített. Baszki, még jó, hogy kiszeretett belőlem....nem is csodálkozom egy cseppet sem. Mert ugye ezért szakítottunk. Nem érez már úgy. Hát akkor bassza meg, elcsábítom még egyszer!!!!! Kurva sokat táncoltam neki, elcsábítottam, de ez eltűnt az életemből, amire most ráeszméltem. Egy fasz voltam, de azt gondolom még nincs minden veszve, még van lehetőségem arra, hogy megmentsem a kapcsolatunkat. És meg fogok érte mindent tenni!!!! Ha tetszik, ha nem! És ez kibaszottul feltölt energiával. Olyan vagyok, mint egy kis tini, aki először szerelmes. 

A következő a terv

Ha ez beválik esküszöm kiadom könyvben :P Jó lesz, mert jónak kell lennie! Más út nincs! Végig néztem tüzetesen a képeim. Mi volt akkor bennem a vonzó. Brutál gázul néztem ki, de az optimuzmusom és jókedvű énem vonzó. Jah, volt. De ez a múlté, újra az leszek, aki régen voltam. 

Hogy talált rám?

Látott egy szar minőségű videót, ahol nyomom az edzést. Kiabálok és hülyülök. Ilyen videót utoljára 3 éve csináltam baszki....ez gáz! Na, hétfőn igenis beállítom a fasza mobilom és felveszek egy rövid részt, amit utána feltöltök a netre. Had lássa csak!!! És mi fog eszébe jutni? Hogy geciii, ez ismerős!!! És mosolyogni fog!!! És eszébe jut, hogy mit érzett akkor. Hogy éjjel nappal csak a videóimat nézte. Ennyi! Minden érzékem mondja, hogy menni fog! Pluszban még jó reklám is nekem, úgyhogy duplán megéri. Az akkori képeimet is imádta. Összehasonlítottam egy akkorit és egy mostanit....áhhhh baszki....full gáz! Érzelemmentes fej, kihúnyt a láng is a szememből. És ezt hagytam. Na, ezen is változtatunk :) Vissza hozom ugyanazokat a képeket, új köntösbe öltöztetve. Mit is imádott még? Hogy táncolok!!!! Hogy ráztam a seggem. Megőrjítettem vele. Ááááhhhh, még fel is vettem egy olyan videót, amit neki csináltam, de feltöltöttem egy táncos csoportba. Persze tagként látta a vidit. Ha 80x nem nézte meg, akkor egyszer sem. Odáig volt meg vissza. Hál istennek még meg van a régi szerkóm, amibe táncoltam. Megcsináltatom a hajam, beöltözök és felveszem ugyanazt a videót. És feltöltöm ismét a táncos csopiba. Kurvára elfelejtette már, hogy benne van, így gond nélkül fel tudom tenni. A legfontosabb a pozicionálás. :) Az időbeni elhelyezése. Be kell, hogy üssön, így akkor teszem fel, ha vége a sulinak. Lejön a teher róla. Lesz egy osztálykirándulás, amit már brutálisan vár. Mindig mondta nekem, hogy akkor lerészegedik. Na akkor fogom feltenni. Ha becsípve meglátja kikészül a videótól. Meg fogja nézni nagyon sokszor. És ez lesz a lehetőség! Ha vissza jön, megpróbálok összehozni egy találkozót a közös barátainkkal. Rájuk bízom mikor, csak mind a ketten legyünk ott. Ha arra eljön, akkor nyert ügyem van. Addig pedig kedves, vigyorgós és humoros képeket fogok feltenni rólam, a kutyámról és az edzésről. Na meg a foci!!! Ugye azt is imádta. Ááááhhh....rengeteg ötletem van :)

Egy nagy mázlim van vele, hogy mindent megnéz, mert kíváncsi. A geciző ismerőseit sem teszi ki, mert kíváncsi mire viszik és, hogy lássák ő mire viszi. Amíg engem nem töröl ki, addig nyert ügyem van. Ugye azért sem, mert nem tud elengedni, mert érzelem fűz hozzám. Ezt nagyon hinnem kell, mert különben összetörök. Minden este úgy alszom el, hogy minden úgy alakul, hogy vissza kapjam és sikerrel járok. Ebben hiszek és punk tum!!!!

ÉsTegnap beszéltem a közös barátnőnkkel. Azt mondta, hogy Bálintnak most minden összejött. Hárít, nem akar rólunk beszélni. És tudom, hogy kurvára nem egyszerű. Mások vagyunk, másképpp tudjuk feldolgozni a negatív dolgokat. 

Tegnap feldobtam egy érmét. Rengetegszer csináltam, mikor válaszúthoz értem. Rábíztam magam mindig a sorsra. Eddig mindig azt adta ki, amire vágytam és úgy is lett, úgy cselekedtem. Most viszont az a fasz érme nem akarta azt mutatni, amire vágytam. 50 eldöntendő kérdést tettem fel és csak 5-6 alkalommal mutatta azt, amit látni akartam. Persze rengeteg ellentmondás volt benne, ami egy kicsit vígasztal. 

A szerelmünk beteljesülése után

Az elején próbáltunk rövideket találkozni. A szülők nem engedték meg, hogy átjöjjön, csak, hogy én menjek. Így suli után arra jött és felugrott 5 percre egy puszira. Persze a szülők egyből hívták, hogy elindult e haza. Ilyenkor gyorsan leszaadt, hogy hallatszódjon az utca zaja. Pár nap múlva az anyja felcsengetett, jöjjek le. Mondta, hogy Bálint nem egy tipikus tinédzser. Ő ha megszeret valakit, akkor ahhoz örökre hűséges, örökre szeretni fogja. Így megkérdezte mik a terveink. Sajnos nem egy olyan társadalomban élünk, ahol egy nagyobb korkülönbséggel élő párt nem szólnak meg. Ez nem lenne gáz, ha ő 25 lenne, én meg 35. De most gáz és ha kiderülne az emberek megvetnének. Bár Bálint mesélte, hogy van osztálytársnője, aki a tanárával jár. Van 18 év köztük... no mindegy. Én nem vállalhattam fel sajnos. Mondtam az anyjának, hogy én sem fél évre tervezek, nem akarom bántani őt. Nagyon szerelmes vagyok és szeretném, ha életünk végéig együtt lehetnénk. Persze ez nem tetszett. 

Innentől kezdve folyamatosan volt bennem a félelem. MInden találkozáskor a szüleivel. Nem volt egy alkalom se, mikor ne szúrós szemmel néztek volna rám. Full gáz volt, főleg az előző kapcsolataim után, ahol egyből befogadtak. Nehéz volt nyelni ezt, de elfogadtam, mert szerettem ezt a hülyét. Aztán elmentem egy meccsére. Leültem messze a szüleitől. Néztem őt szorongva és könny szökött a szemembe. Ő kinézett és rámvigyorgott. A szünetben odajött hozzám és közölte, hogy egy nagy álma teljesült azzal, hogy ott voltam. Régen is hívott a meccseire, de akkor a párom nem engedett el. Nyílván érezte, hogy mi van köztünk. Akkor ha felhozta a nevét, mindig elnevettem magam, így folyton lebuktam, hogy szerelmes vagyok. :D A félidőben a szülei felhívtak melléjük, hogy ne üljek külön. ÁÁáááá....mintha folyton jeges vízzel öntenének le. Fasza érzés volt mondhatom. Rájuk sem mertem nézni. 

Innentől minden egyes meccsére elmentem, jött az edzéseimre heti 2x és minden nap suli után összefutottunk 5 percre. Sőt, hetente 1-2x átmentem hozzá. Akkor próbálkoztunk mindig valamivel :P, de para volt, hogy ne nyissanak be a szülők. Aztán pár hét múlva átengedték. Úgy estünk egymásnak, mint 2 mágnes. Újra átéltük az első tapasztalásokat. Fantasztikus érzés volt. Őrülten szerelmesek voltunk egymásba. Aztán megünnepeltük, hogy 1 éve ismerjük egymást. Olyanok voltunk, mint a borsó, meg a héja. Minden egyes nap találkoztunk. Azt éreztük, hogy örökké tudjuk egymást szeretni. Karácsonyra kaptam tőle egy pólót, amin a kedvenc közös képünk van. A hátára a mezszáma került és a vezetékneve. Én egy ugyanilyen bögrét adtam neki. 

És jött az első bonyodalom 2016

Még mielőtt összejöttünk bejött az egyik csapattársa. Akkoriban rengeteget néztem a képeit és vágyódtam utána. Bálint mondta, hogy egy szar alak, ne foglalkozzak vele, de valahogy nagyon vonzott. Voltam egy nyílt meccsükön, ahol bárki beállhatott játszani. Akkor ott az a srác elkezdett nyomulni. Idősebb volt pár évvel Bálintnál, így nem volt bennem félsz. Ez nem azért alakult így, mert nem szerettem Bálintot, hanem egy régi érzés tört fel bennem. Inkább csak szexuális vonzalom volt. Hisz nem is ismertem. Január 23-án Bálint meg akart tanítani pár módszert, amit tudnom kell, ha már egy sportolóval járok. A fura az volt a sztoriban, hogy minden elsőre ment. Csak tátott szájjal bámult, mert ő ezeket a gyakorlatokat több havi gyakorlás után tudta csak megtanulni. Ez annyira feltüzelt, hogy magam kezdtem el napi szinten gyakorolni. 2 héttel később odaálltam az edzőhöz, hogy had mehessek az edzésekre, míg a srácok nyomják, én tudok mellettük gyakorolni. Minden edzésen ott voltam. Tökre feltöltött, hogy a kedvenc csapatommal és a szerelmemmel edzhettem. Tökre befogadtak, annak ellenére, hogy akkor kezdtem. Mindig vártak. És akkor Máté elkezdett irogatni, Bálint csapattársa. MInden áldott nap. Akkor Bálint nagyon sokszor utazott fel Pestre és külföldre edzésekre. Nagyon ritkán tudtunk találkozni. Őt megerősítette, engem eltávolított tőle érzelmileg. A születésnapomon sem tudtunk találkozni, mert külföldön volt. Akkor Máté kopogtatott az ajtómon egy üveg piával. Beengedtem, hisz örültem, hogy nem voltam egyedül. Kellett a törődés, amit akkor nem kaptam meg. Ráadásul a fülünkbe jutott, hogy van egy közös ismerősünk, aki tud rólunk. Ettől én nagyon megijedtem és elhatároztam, hogy eltávolodok tőle érzelmileg, mert nem akartam lebukni. Jókor jött Máté, mintha érezte volna. Akkor este folyamatosan nyomult, de én mindig eltoltam magamtól. Nem akartam tőle semmit, csak jó volt, hogy bókolt. 1,5 óra múlva haza küldtem, mert Bálinttal akartam beszélni telefonon. Mondtam neki, hogy itt volt Máté és felköszöntött. Akkor csúnyán mondtam, hogy legalább ő. Na ezt nem kellett volna. Kikészült teljesen, mert nem tudott ekkora távolságból beleszólni a dolgokba. 

Pár nappal később Máté csengetett délelőtt az ajtómon. Beengedtem, mert azt mondta, hogy fontos. Akkor hirtelen magához szorított és megcsókolt. Abban a pillanatban el is löktem magamtól, mert rohadtul nem vágytam erre. Testiségre nem, inkább barátként gondoltam rá. Miután elküldtem Bálintnak elmondtam. Tombolt. Mérges volt rám és rá is. Akkor benne megtört valami. Mondta, hogy nem biztos, hogy tud rám még egyszer úgy rám nézni, ehhez idő kell. Az, hogy más ért az ajkaimhoz, kiábrándult. Még, ha nem is akartam. Máté utána folyamatosan zaklatott. Éjszakánként csengetett részegen, hogy adjak neki egy esélyt. Arra fogtam, hogy van köztünk pár év és én egy velem egyidőssel akarok járni. Átlátszó volt, de ragaszkodtam hozzá. 2 hét után már nem keresett. Viszont Bálint edzésen nyírta, mint a szemét. Kétlem, hogy nem esett le neki a tantusz. 

Akkor kellett neki vagy 2 hónap, mire meg tudott bocsátani. Rengeteget sírtam, mert vissza akartam kapni, érezni az érzelmeit. Komoly próbatétel volt ez számomra. De kivártam. És eljött a nyár. Minden nap nála voltam. Az apja szombatonként ivott velem pertut. Lányának hívot és eldicsekedett velem. Azt hittem megőrülök, mi ez a változás,,, Bálint ennek nagyon örült, madarat lehetett velünk fogatni. Sokat veszekedtünk, főleg amiatt, hogy nem aludhat nálam. Az anyja fejében volt egy életkor, ami felett aludhat. Gáz volt, mert az osztálytársainak mind volt barátnőjük vagy barátjuk. Emlékszem letöltöttünk egy visszaszámláló alkalmazást is, hogy lássuk hány nap múlva aludhat nálam. Én előtte 7 évig éltem együtt párkapcsolatban. Megviselt, hogy vele csak randizhatok mindig. Így elhatároztam, hogy veszek egy kutyát, aki vár haza és akivel együtt aludhatok minden nap. Na ez megváltoztatott mindent. Lejött a teher és csak a közös szerelmünk gyümölcsére tudtunk gondolni. Minden szép és jó volt. Még mielőtt elhoztuk a kutyát elhatároztam, hogy élményeket fogok neki adni. Tapasztaljon mellettem. Elvittem egy szabadulós szobába, aztán a kedvenc helyemre vacsorázni. Kurva szép volt ez a nap. 

A családomnak nagy nehezen elmondtam a dolgokat. Nem fogadták el csak az únokahúgom. Figyelmeztettek, hogy el fog hagyni egy vele egy időssel, meg még az élete elején van, karriert kell építenie, úgyhogy előbb utóbb dob. Ez felbaszott mindig és egy picit el is hittem. Utána sajnos rengeteget bántottam a szerelmem. Nehezen tudtam elhinni, hogy ő csak engem akar és őt nem zavarja semmi. Velem tervez és velem akar lenni örökre. Fel is mentünk egyszer közösen anyumékhoz. Akkor anyum tárt karokkal fogadta. Utána meg mondta nekem telefonon, hogy még egyszer nem hozhatom haza... így inkább nem is beszéltem róla otthon. Kérdezték, hogy mi van fiú fronton, mondom semmi. És ennyivel le is zártam. Csodás volt ez a nyár. Haza hoztuk a kuttyanatot és közösen neveltük, mint egy gyereket. 

Nyár végén oda jött az edző és mondta, hogy kísérőként elmehetek az edzőtáborba. Kérdezte, hogy nem zavar-e, hogy egy szobában kell aludnom velük, mondtam, hogy nem, mert lett jó barátom és nem jövök zavarba, ha egy szobában alszunk. Minden nap velük edzettem. Állati jó volt. Lopott csókok, pillantásokat váltottunk egész héten. Egész nap edzés, fürdés és pingpongozás volt. Vittem a kutyát is, így volt kit szeretgetni egész nap. Utolsó este Bálint annyira berúgott, hogy egész este ölelte a wc-t. Én virrasztottam vele és akkor együtt aludtunk. Az első volt egy év óta. Madarat lehetett velünk fogatni. Nem volt semmi, csak átölelve aludtunk. Feltöltött és reményt adott. 

Aztán jött az újabb idény és azt mondta az edző, hogy új helyre mennek, ahova én már nem férek be. Eddig a pálya mellett és velük gyakorolhattam, innentől sajnos nem. Beszéltük, hogy lehet megtudtak valamit, de gyorsan elhessegettük, mert soha nem volt egy olyan pillanat sem, ami feltűnő lett volna. Így abba hagytam az edzést. Kurva nagy mázlim volt, mert 3 nappal később kaptam egy olyan lehetőséget, amit visszautasítottam volna, ha mennek tovább az edzések. Elkezdtem sok sok helyen órákat tartani. Rengetegen jártak hozzám. Azon a nyáron nagyon nem volt pénzem. Költöznöm is kellett és egyedül nem tudtam annyit keresni, hogy el tudjam magam tartani. Ekkora Bálint szülei rengeteget segítettek. Etettek, itattak, egyszer náluk is aludhattam. Befogattak. A család tagja lettem. Óriási öröm volt. Aztán jöttek az edzések és minden órán teltház volt. Sok pénzt kerestem, tudtam fizetni a számlákat és félre is tudtam tenni. Terveztünk nyaralásokat, stb. 

Minden rendben volt. Az anyagi és az érzelmi dolgok is. Persze mindig volt valami feszkó. Nem vagyok egy türelmes alkat, így ha nem tudtunk találkozni 3 napig, akkor tomboltam. Sokat veszekedtünk, de mindig hamar beláttam, hogy mekkora egy fasz voltam és kibékültünk. Neki viszont jött egy olyan dolog, amit nem tudott irányítani. Elkezdett fájni a lába a meccseken és edzéseken. Az utolsó felkészítő edzésen lesérült, mert megtaposták. Utána már nem tudott edzésre járni, de próbált helyre jönni. Az volt az álma, hogy híres sportoló lesz és ebből fog megélni. Nyugtattam azzal, hogy ha ez így lenne, akkor mi nem tudnánk együtt lenni, mert annyi edzése lenne, hogy nem tudnánk találkozni. Persze nem segített... ki volt nagyon...  Mellette voltam. Masszíroztam, segítettem. Nem látott értelmet az életében. Ez rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra. 

Hol is kezdjem...a szívemben őrjítő fájdalmat érzek. Bőgök egész nap. Nem eszem már 4 napja semmit. Érthetetlen számomra az, hogy vége lett azzal az emberrel a kapcsolatom, akivel minden percet együtt terveztünk. 4 napja felhívott azzal, hogy már nem érzi ugyanazt és vége... Lesokkolt, majdnem elájultam. Nem tudtam mit kezdeni az érzéssel. Egy másodperc alatt minden álmom ketté szakadt. A földbe döngölt. Kibaszottul kiborít ez az egész és azt érzem, hogy képtelen vagyok feldolgozni. Ráadásul az egyetlen közös barátunk sem akar segíteni nekem, teljesen elhatárolódik tőlem. Pedig mikor ő volt szarban, ott voltam mellette és órákig hallgattam a zokogását, csak, hogy jobb legyen. Most eltűnt a faszba. Nem akar velem beszélni erről. Nyílván neki is fáj, de barátok vagyunk a kurva életbe nem? Ahh...kiborít. De hogy is kezdődött?

A kezdetek 2014 szeptember vége

Párkapcsolatban éltem. Egy viszonylag boldog párkapcsolatban. Akkor már 3 éve. Voltak hullámhegyek és völgyek. Azért csak viszonylag, mert én csak akkor voltam boldog vele, ha kaptam egy jó hírt. Szar volt a szex, nem is izgultam rá sose, csak az elején. Viszont valahol éreztem azt, hogy jönni fog valaki. Erről a valakiről nagyon sokat fantáziáltam. Tudtam hogy fog kinézni és azt is, hogy hol fog megjelenni. Csak vártam. Olyan erősen tudtam, hogy jön, hogy edzés közben képes voltam elsírni magam. Éveken át a csoportos edzéseim alatt mindig az ajtót néztem, mikor toppan be az életembe. Kész voltam rá. 

Éppen egy nagyon fárasztó maratoni edzés után tartottam órát. Sokan voltunk. Bejött egy kislány az anyukájával, hogy megnézze az edzést. Álltak az ajtóban. És akkor ő megjelent. Ahogy 7 méter távolságból megláttam, tudtam, hogy ő az. Odarohantam hozzá és megkérdeztem segíthetek e. Mondta megszeppenve, hogy nem, csak nézelődik. Határozottan megjegyeztem, hogy nyugodtan nézze meg az edzést az ajtóból és várom a következő órán. Láttam rajta, hogy neki nem fekszik az ilyen bulis csoportos edzés, főleg ennyi nő között. Csalódott voltam, tudtam, hogy nem látom többé. Mást nem akartam mondani, hisz a párom 2 méterre ült tőle. Már nem is emlékszem meddig nézte az edzést, egyszer csak eltűnt. 

Egy pár nap múlva a kolléganőm mondta, hogy jönni fog egy új vendég az unokatesójával. Mondom szuper, figyelek rá. Nem én tartottam az órát, de szívesen besegítettem mindig a regisztrációban és a tájékoztatásban. És akkor megjelent. Az unokatesója büszkén bemutatta, hogy reméli mostantól ő is járni fog. Szégyenlősen mosolygott. A szembe sem mert nézni. Én pedig örültem, mint majom a farkának, hogy itt van. Feladtam rá a cipőt az edzéshez és elmagyaráztam hogyan használja. Alig tudott lábra állni vele. Vacakul érezte magát ebben a közegben. Én mondtam, hogy akkor ügyesen és kimentem. Utánam kiabálta, hogy "nem én tartom az edzést?" Mondtam, hogy "nem". Láttam, hogy kiborítja, rám számított. Akkor azt hittem nem is látom többé, mert csalódott. Az edzés után ki volt teljesen. Mondta, hogy ez nem az ő sportja, de lehet eljön még egyszer hozzám is. 

Rengetegszer mondta le az órát, mert beteg volt vagy nem jött az unokatesója, nem akart egyedül jönni. Minden nap néztem a feliratkozókat, hátha közte van az ő neve is. Nem akartam elmondani a kolléganőmnek, hogy kit várok, mert nem akartam lebukni a párom előtt. 

December 30

Szilveszter napjára nagyon megromlott a kapcsolatom a párommal. Nem voltam boldog, szerelmes akartam lenni. Vele minden szar volt, így reménykedtem, hátha jön valaki. Nagyon kevesen voltunk órán, de ki akartam kapcsolni. A becsekkolásnál a sorban megláttam a vigyorgó fejét. Az apja hozta el. Még nem töltötte be a 18-at és amúgy is imádták hurcibálni a seggét. Kicsit furcsálltam, de nem foglalkoztam vele. Akkor már hetek óta nem láttam. Le is tettem arról, hogy bármi is lehet köztünk. Az óra után a párommal elmentünk szórakozni. Emlékszem, zokogtam a tüzijáték alatt és kértem az Istent, hogy küldjön nekem valakit, akivel boldog lehetek. Nagyon nehéz volt megemészteni ezt az időszakot. 

2015 Január 21

Tartottam egy buli órát a vendégeimnek. Voltunk 32-en. Nagyon készültem rá, volt 3 fiú is pluszban az órán. Izgultam, mint egy kisgyerek, hogy minden jól működjön. Neon cuccba kellett mindenkinek jönnie, hogy a neon fényben mindenki látszódjon. Körbe jártam és megláttam 2 főt, akik nem világítottak. Full sötöt volt, alig láttam valamit. Felismertem a törzsvendégem és ő bemutatta a mellette állót. "Ugye emlékszel rá? Ő az unokatesóm, már volt nálad órán" Baszki, totál elfelejtettem. Kezet nyújtottam neki, ő megrázta. Újra bemutatkozott. Bálintnak hívják. Annyira rosszul éreztem magam. A szívem kizárta őt. Olyan rég nem láttam és annyi minden szar volt a párommal, hogy nem is gondoltam bele, valaha látni fogom. Viszont érzésem nem volt. Lenyomtam az edzést és folytattam az életem. Akkor próbáltam a párommal helyre hozni a dolgokat, hátha meg tudjuk menteni. Bálint akkor bejelölt ismerősnek, de szándékosan nem jelöltem vissza. Nem, mert tudtam, ha látni fogom a képeit, elindul bennem az, amit akkor nem akartam. 

Halljak meg, majdnem minden órán megkérdezte, hogy látom-e, hogy bejelölt. Ugyanis onnantól csak az én edzésemre járt. Mondtam mindig zavartan, hogy "jajj ne haragudjon, annyian jelölnek be napi szinten, hogy nem láttam". Ez igaz is volt, de jó volt erre fogni. Áprilisban azonban beadtam a derekam és visszajelöltem. Kurva nagy félsz volt bennem, de próbáltam vele nem foglalkozni. Azonban az egyik óra után oda jött, hogy szeretne tőlem venni magán órákat, mert szeretne erősödni. Lepattintottam azzal, hogy "sajnos most nem érek rá, talán egyszer". És írt... "Milyen vitamint ajánlok, milyen fehérjét,...", milyen akármit, csak beszéljünk. Én mindig kedvesen segítettem és büszkén meséltem a páromnak, hogy milyen jó, amikor hallgatnak az emberre. Ezért érdemes dolgozni. 

Május 5

Nagy nehezen beadtam a derekam, mikor az apjával bejött, hogy foglaljanak időpontot magán órára. Én barom el is felejtettem, késtem is egy 20 percet. Nem tartottam még ilyen magán edzést, ráadásul vele...tiszta gáz volt. Full gyenge volt. Egy fekvőt nem tudott csinálni. Felnézett rám. Nekem meg jólesett példát mutatni. Kérte, hogy csináljak neki egy otthoni edzésprogramot is, mert nem tud sajnos minden héten jönni. Baszki, minden nap lenyomta, mint egy kisangyal. Edzésre pedig jött egy héten kétszer. 

Május 26

Nekem ez a nap volt a döntő pillanat. Volt egy momentum, tisztán emlékszem, ahogy fekvőzött. Eltorzult arccal, nyögdécselve erölködött. Végig néztem a testén, az arcán. Nekem ő kell! Akkor, abban a pillantban elindult valami. Aztán már nem tudtam másra gondolni. Minden nap beszéltünk vagy 30x. Ébredés után egyből írt, arra keltem. 6-kor!!! Pedig előtte 10-ig aludtam... full gáz. Annyira elkezdtem a rabja lenni, hogy a páromnak feltűnt a furcsa viselkedésem. Egyik este leültem mellé. El akartam mondani neki. De nem a teljes igazságot, hanem, hogy milyen fura. Mondtam, hogy "emlékszel Bálintra? Elkezdett hozzám magán órára járni. Full gyenge szegény". A párom megvonta a vállát, de érezte, hogy több van ebben. 

Június 16

Én már totál ki voltam. Vártam a 3. magánórát, mint egy hülyegyerek. Ki akartam nyomozni, hogy bejövök-e neki. Nem mertem rákérdezni a korkülönbség miatt, meg nem akartam elijeszteni. A második órán volt egy két kaján nézése, amit nem tudtam hova tenni, így összeállítottam egy páros gyakorlatsort, amivel bekerülhettem az intim zónájába. Azért erre rákérdeztem előző este, hogy nyomhatjuk-e, de a válasz határozottan igen volt. Fehér pólóba és piros nadrágba jött. Remegett a kezem, ahogy megláttam, meg a gyomrom is. MInt egy tinédzser felvázoltam neki, hogy mi a tervem és mindent megkérdeztem vagy 20x, hogy jó-e. 10 gyakorlatsort terveztem. Mindent kézen fogva, egymást támogatva kellett végre hajtani. Rengeteget röhögtünk. Kolléganőm be is jött, hogy mi ez a nagy vihogás. Párszor ránéztem én is kajánul, de erre jött a kérdés, hogy "mi van?" Olyan zavarban voltunk, mint két 10 éves. Kérdeztem óra után, hogy jó volt-e. Mondta, hogy jönne a jövő héten is és akkor megismételhetjük. Örültem nagyon.

Júni 23

Már magabiztosabban nyomtuk le a gyakorlatokat. Párszor beejett a lába közé, miközben tartottam magam a térdén. Jók voltak ezek a játszadozások. Minden nap rengeteget beszéltünk. Éjjel-nappal a telefonon lógtam. A párommal már nem is beszélgettük. Elhívtam egy limonádéra meg sétálni. 3-4 óra csak úgy elröppent. Megkérdezte, hogy melyik a kedvenc képem. Mondtam, hogy a profilkép. Erre ő betette a telefonja hátterének. Akkor lefagytam. Akkor tényleg tetszem neki? Gondolkodtam, de nem mertem beleélni magam. Másnap volt a szülinapja. Akartam adni neki valami olyat, amiről mindig én jutok eszébe. Ez egy karkötő volt. Úgy örült neki, majdnem megkönnyezte. Adott két puszit és haza ment. Még most is emlékszem az illatára. Soha nem éreztem ennyire vonzó illatot. A rabja lettem. 

A hétvégén volt egy órám Miskolcon. Előtte elkérte a számom. Mondtam, hogy hívhat nyugodtan. Emlékszem ültem a szállodai ágyon, mikor hívott. "Na milyen volt? "Szuper! Imádtam az egészet. Te hogy vagy?" "Az szuper! Én jól, most lett vége az évzárónak" "Jól van, akkor majd beszélünk" Rövid volt, nem akartam sokat beszélni, hiszen izgultam és mögöttem ült a párom. Nem akartam, hogy feltűnjön, ugyanis nem gondoltam, hogy ebből bármi is lehet. 

Már nem volt suli, így a reggeli edzései előtt mindig felém jött biciklivel. Én otthonról dolgoztam, így tudtam lesni, ha erre jön. Vigyorogtunk, mint egy tejbe tök. Hétfő, szerda, péntek volt a napja. Hétvégén elmentünk sétálni. Leültünk egy játszótéri padra. Nagyon nehezen tudtunk beszélgetni a zavarunk miatt. Idióta témákat hoztunk fel. Mi a kedvenc színed és így tovább... Aztán nem bírtam és rákérdeztem, hogy miért néz ilyen kajánul folyton. Nem tudtam eldönteni, hogy habitusból vagy tetszem neki. Mondta, hogy ő nem is néz és ne aggódjak nem akar semmit tőlem. Na akkor ez kiborított. Haza indultam, ő jött utánam. Kérdezte, hogy miért érdekel. Mondtam neki, hogy majd elmondom. Na ezzel nem hagyott békén. Alig tudtam lerázni a ház előtt.

Másnap akkora volt bennem a feszültség, amit már nem tudtam leplezni. Elmondtam a páromnak. Csak röhögött. Mondta, hogy ez egy kis fiatal gyerek. Mondtam, hogy nem érdekel és szeretném lerázni. Gyereket akartunk és összeházasodni. Nem kellett a bonyodalom. Elmondtam miket írogat nekem. Mondta a párom, hogy ezt nem szabad félre érteni, ebben nincs semmi. Tuti nem akar semmit. Vagy 50x végig olvastam és tényleg nem találtam benne csak egy egy nyelvnyújtós smiley-t, amibe kapaszkodni próbáltam. 

Aztán jött hétfőn és mondtam neki, hogy edzés után jöjjön fel, ne lent beszélgessünk az utcán. Feljött. Vízes cuccban leült a kanapéra. 2 órát beszélgettünk. Közben hívta az apja, hogy viszi neki az ebédet jöjjön le. Nem otthon volt, így jött a szokásos kérdés, hogy megint nálam van?!  A következő reggeli edzés után mondtam neki, hogy beszélnünk kell. A parkban egy fánál találkoztunk. Mondtam neki, hogy nagyon sajnálom, de bejön nekem brutálisan. Azt hitte viccelek. Mondjuk picit rá is játszottam. Higyje csak, így kevésbé ciki. Kérdeztem, hogy ő hogy érez, azt mondta sehogy. Ő nem akar kapcsolatot. Most a suli és az edzések a legfontosabbak. Letörtem. Elmondtam a páromnak, hogy nem kell aggódnia, maradunk barátok, nem jövök be neki. Sírtam, mint egy csecsemő. Nem volt semmi, de már ragaszkodtam hozzá, mint egy idióta. Következő héten is sokat taliztunk. Minden áldott nap. Próbáltam barátként kezelni, és ő is. Sajnos nem vagyok egy türelmes fajta, így 

Júli 17

Mikor délután 1-re átjött leültettem és őszintén elmondtam neki, hogy nem vicceltem a múlt héten. Nagyon tetszik nekem. Nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel, de így van sajnos. Akkor ő is bevallotta, hogy szimpatikusnak talál, de nem akar semmit. Emlékszem ült mellettem és nézte a talajt. Nem mert közelíteni felém. Akkor még nem volt egyetlen barátnője sem. Mikor kikísértem az ajtó felé, lehajolt a cipőjét felvenni, utána megcsókoltam. Fura volt. Nem volt borostája csak egy kis bajuszkezdemény. Nagyon rég nem csókoltam úgymond meztelen ajkakat. Csak állt megmerevedve. Megcsókoltam még egyszer, átölelve őt. Gondoltam, ha nem akarja ellök vagy valami. De nem lökött. Nagyon béna csókok voltak. Gyermeteg és félős csókok. Elkezdtünk nevetni, majd zavartan elment. Emlékszem, hogy akkor a párom ruhájit Bálint ittléte után kitettem a kanapéra, hogy ne érezze az illatát. Full gáz volt. Nagyon megromlott a kapcsolatunk. Féltem, mikor haza ért, nehogy meglássa rajta, hogy mit csináltam. De nem mertem elmondani. Sajnos anyagi okok miatt. Nem tudtam fenttartani magam akkor egyedül. 

Minden nap vártam, csókolóztunk, de úgy éreztem, hogy nem akarja. Mint egy fadarab állt előttem és hagyta, hogy csókoljam, de nem csókolt vissza. Ez felbaszta az agyam rendesen. Megkérdeztem, hogy miért ilyen hideg. Azt mondta, hogy csak miattam csinálja... A kurva anyád. Te én úgy elzavartam, mint a szemét. Akkor ide többet ne jöjjön, nem akarom látni! Ha csak miattam csinálja, akkor keressen mást, akit hülyíthet. Elment. Írt. Bocsánatot kért. Írtam neki, ha szeret akkor vissza jön. 7 perc mulva már kopogtatott az ajtómon sírva. Bőgtünk. Tudtuk, hogy valami egészen különleges kezdődik. 

A párom leültetett. Mi a fasz van velünk? Tetszik valaki? Ki az a fasz? Jöttek a kérdések. Mondtam, hogy Bálint. Nem akartam tagadni, nem volt értelme. Könny szökött a szemembe. Az asztalra csapott és választás elé állított. Vagy ő vagy én. Mondtam, hogy nyilván egy kiskorútól nem akarok semmit. Mondta, hogy fasz is lennék, ha akarnék, így szakítanom kell vele. Írtam neki, hogy edzés után beszélnünk kell. Átmentem hozzá és mikor beléptem a szobába bőgni kezdtem. Mondtam, hogy vége. Nem találkozhatunk többet. Eddig tartott. Megpróbáltunk 30 perc alatt annyi csókot és ölelést adni egymásnak, amennyit csak tudtunk. Aztán kisírt szemekkel búcsút vettem tőle. Azt hittem meghalok. 

Augusztus 3

Az augusztusi nyaralásunk előtt elmentünk egy közös ismerősünk esküvőjére. Nem is szóltunk egymáshoz. Ő ivott, én kerültem. Aztán kimentem a wc-re és írtam Bálintnak, hogy nem bírom. Nem bírom elhagyni. Ő sem. A párom aznap este egyedül haza ment, nem kísértem el. Másnap mentünk nyaralni. Mikor senki nem látott írtam. Lopakodva, mint egy hülyegyerek. Este a vacsora után elmondtam neki, hogy beleszerettem. Ő is. Akkor a párom rám nézett és közölte, hogy legyünk boldogok. Hazafelé azt mondta, hogy még most újra kezdhetjük. Nem akartam paraszt lenni és belementem. Letiltottam Bálintot. 4 napig azt hittem meghalok. A szívem ketté hasadt. Folyton bőgtem. Az edzések közben bőgtem. Álltam a 3. emelet erkéjén és le akartam ugrani. Azon gondolkodtam, mennyire fog fájni. Egyből meghalok-e vagy hosszú kínlódás után? Aztán a sarkamra álltam és feloldottam a tiltást és írtam neki. Lebuktam. Elolvasta a telómban az üzeneteket. Összepakolt. Este még lenyomtunk egy utolsó szexet és reggel búcsút intettem neki. Szerelmes volt. Engem meg nem érdekelt, mert én is. 

Pár napig nem írtam senkinek. Se Bálintnak, se senkinek. Rájöttem mennyi mindenben hibáztam és nem akartam Bálintot is tönkre tenni. Mikor átjött, mondtam, hogy ne akarjon velem járni, mert egy szemétláda vagyok és csak tönkre teszem az életét. Mondta, hogy ő mindenáron engem akar. A szülőknek nem akartuk elmondani, mert féltünk, a korkülönbség miatt eltiltanak. Nem volt durva, de még nem volt 18, így gáz volt. Nekünk ez kurvára nem jelentett problémát. Én sem vagyok felnőtt fejben, ő meg már az. Olyanok voltunk, mint a borsó meg a héja. 

Minden nap nálam volt. 5-6 órákat töltöttünk együtt. A szülők folyton kérdezgették, hogy mi a faszról tudunk ennyit beszélni. Előtte bezárkózott volt, nem voltak barátai, csak a sportnak élt. És hirtelen én voltam a mindene. Felmentem a szülőkhöz és megnyugtattam őket, hogy gyerek lelkű vagyok, nincs közöttünk semmi, csak barátság. Elhitték. Másnap megtörtént az első intim pillanat. Előjáték vol, petting. De semmi extra, csak simogattuk egymást, vagyis inkább csak engem, mert ő még nem állt készen. Közben szerveztem egy tábort, amire el akartam hívni. Jajjjj, de nem akarták elengedni a szülők, mert akkor kezdődött az iskola és nem kéne hiányozni az első napokról. Na addig addig könyörögtünk, míg bele mentek. 

Szeptember 4

Reggel 7-re mentem érte. 3-an, a közös barátnőnket is vittük magunkkal, aki tudott a kapcsolatunkról. Ő volt az egyetlen, akinek mindent elmondhattunk. Egy apartmanba voltunk elszállásolva. Mi ketten egy franciaágyas szobát választottunk. Edzéseket és előadásokat tartottam egész nap. Ő meg figyelt. Mérhetetlenül boldog voltam. Azt akartam, hogy örökké tartson ez a hétvége. Vacsora után tartottunk egy kis bulit, ahol betettem a kedvenc számom. Benne volt egy erős szexuális utalás, így mondtam Bálintnak, hogy 2:30 percnél hallgassa mit mond az énekes. Belevörösödött teljesen. Azt elmondom, hogy egy vendégem sem tudta, hogy egy szobában voltunk. Óriási titok volt. Nem éreztem gáznak, de nem akartam, hogy a nálam 6 évvel öregebb párom után a fiatalabb miatt megszóljanak. Kaptam miatta épp eleget. 

Szeptember 5

Éjfél után vonultunk vissza a szobákba. Elmondtam neki, hogy én már nem bírom tovább, muszáj valamit csinálnunk. Beleegyezett. ÉLetem legszebb és legizgalmasabb 4 órája volt. Az összes pozitúrában csináltuk. Ennyire még nem volt jó a szex senkivel. Az egyik orgazmusom után megkérdeztem, hogy akar e velem járni. Nevetve igen volt a válasz. Innentől, ha egy 5 percre is mentünk be a szobába, szeretkeztünk. Olyan mosott szar voltam, mint atom. Nem érdekelt, csak hogy vele lehessek. Mikor vasárnap haza értünk még maradni akart nálam. Ez már fura volt a szülőknek nagyon. Megbeszéltük a sulis beosztását és, hogy az ablakban nézem őt reggel és délután. 

Szeptemer 11

Délután jött a telefon. "Baj van! Lebuktunk!" A szülők vissza nézték a levelezésünket. Mind a szerelmes sorokat, mind a szexis videókat, amiket küldtünk egymásnak. Aznap át kellett mennem hozzájuk, mert különben feljelentenek. Üvöltöttek. Én egy felnőtt nő vagyok, mit képzelek?! Kérdezték, hogy tudunk e barátok maradni? Mondtuk, hogy igen. Megbíztak bennünk. Úgy engedtek el, hogy figyelni fognak és Bálint max csak edzésre járhat hozzám. Nem találkozhatunk külön. Fenyegettek pedofíliával. Mondtam, hogy ezért senki nem fog engem börtönbe juttatni, mert régen elmúlt már 13. Ez nonszensz. Mondtuk, hogy vannak olyan párok, akik sokkal nagyobb korkülönbséggel élnek és boldogok. "Na majd ők tudják, ők döntenek!" Jött a válasz. 

Gyerekek, ha éltetek már át őrült fájdalmat, akkor ez az volt. Bármimet oda adtam volna, hogy lássam. Innentől kezdve folyamatosan az ablak előtt ültem és néztem mikor megy arra. Mindig a szülők vitték és hozták. Rengeteget agyaltam, hogy juthassak a közelébe. Titokban leveleztünk, mikor senki sem látta. Sajnos a sors nem volt kegyes, mert ismét lebuktunk. Onnantól kezdődött a teljes elzárás. Letiltott, törölt az ismerősei közül. 3 naponta nézték a telefonszámláját, hogy hívott e. Nem tudtam elérni. Nem arra jöttek autóval, így egy másodpercre sem pillanthattam meg. Aztán ki kellett találnom valamit.

Írtam egy levelet, amit egy barátnőm juttatott be hozzá a suliba és elkezdtünk levelezni. Egyikünk sem adta fel. Hosszú szünetekben találkoztunk és vágytunk egymásra. Teljesen meg voltunk aról győződve, hogy amíg be nem tölti a 18-at, addig nem fogjuk látni egymást. Nem volt sok idő, de a hosszú hetek éveknek tűntek. Ő lefogyott vagy 12 kilót Engem is totál megviselt. Betegesek lettünk. Az első hónapfordulónkat is a hosszúszünetben a kert végében ünnepeltük. Nem volt remény. Realisták voltunk. Tovább kellett lépni. 

Október 10

Délelőtt ültem a kanapén és néztem ki a fejemből. Erre megcsörren a telefon. Bálint az. A hideg futott végig a hátamon és remegni kezdtem. Már megint lebuktunk? A sulis találkozások? Lopott órák? Nem mertem felvenni. A 6. csörgésre felvettem. Zokogott. Azt mondta találkozhatunk.... Abban a pillanatban üvölteni kezdtem. Az egész pár hónapnyi fájdalom egyszer csak leomlott a vállamról. Azt mondta, hogy hétfőn jön edzésre hozzám. Egész nap bőgtem és nem bírtam elégszer megköszönni Istennek, hogy visszaadta nekem őt. Madarat lehetett velem fogatni. Visszatért az életkedvem. Elkezdtem enni és tervezni a jövőm és alig vártam a hétfőt, hogy magamhoz ölelhessem.