Sajnos a talit nem tudtuk össze hozni vasárnap, de őszintén megmondom még örültem is neki. Azért, mert ebből is kiderül, hogy nem két percre akar látni, hanem érdemi időt akar velem tölteni. A taliból sajnos csak összefutás lett volna és úgy vagyok vele, hogy ha erre 2 hónapot tudtam eddig várni, akkor pár nap semmi. Így is kezeltem. :) 

Tegnap végig olvastam azt a cikket, mely leírja, hogyan szerezzem vissza az exet. Emlékszem, mikor először elolvastam sírtam egy órát az örömtől, hogy van lehetőség és kiút. Megoldás, ahol küzdelem. Ha újra vevő a másik a beszélgetésre, akkor nem szabad letámadni és nem szabad mutatnunk neki, hogy mennyire oda vagyunk érte. Nem érzem könnyebbnek ezt az időszakot, pedig már a finishben vagyunk. Nem akarok könnyebb utat. Legyen nehéz, hisz annál jobban értékelem. És csak ez vesz rá a változásra. Folyamatosan agyalok azon, hogy mi lehetett a központi probléma. Én mindig elvártam. Elvártam, hogy tartsa bennem a tüzet, elvártam, hogy kényeztessen és bizonyítson. Vissza már nem adtam. Önző voltam nagyon és ezt akkor nem vettem észre. Nagyon ritkán dolgoztam azon, hogy adhassak neki és tartsam benne a lángot. Általában összeveszés után. Rémes vagyok... Gáz! Én is elhagytam volna magam fordított helyzetben. Bármennyi kapcsolatba is kezdek ez mindig probléma marad. Úgyhogy meg kell oldani. Most és azonnal! Dolgozni fogok azon, hogy tartsam a lángot és, hogy a kedvébe járjak. Nem csak az első 2 hétben, hanem életünk végéig. Tudom milyen rossz nélküle és ez elég nagy pofon volt ahhoz, hogy tenni akarjak a boldogságunkért. Minden másodpercet várok és kész vagyok megújulni, újat, jobbat mutatni. Mert őt akarom boldoggá tenni és ha ő boldog én is az vagyok! <3